Az ördög utolsó fortélya
/részlet/

…Raymond hazament. Nem volt több érméje, hogy barátját visszahívja. Édesanyja állapota egyre rosszabb lett. Leült mellé egy fotelba. Az ágy mellett lévő narancs, különféle édességek és más egyéb gyümölcsök szolgálták a halálos beteg megszámlálható kívánságait. Az értékrendi sorrend fájdalmasan megváltozott. Már nem számít a pénz, a szép autó.

Nem kell a drága ruha, és semmit sem érnek a szórakozóhelyek. Alapjába véve minden elveszíti a vélt, vagy valós értékét. Sokkal többet jelent ilyenkor a rádióban elhangzó dallamok szépsége, vagy egy-egy savanyú, vagy édes íz, mit akár egy jelentéktelen cukorka kölcsönöz a reszkető ajkaknak.

Vélt, vagy valós értékek. Két külön fogalom. De vajon ilyenkor hová tartozik az a szem cukor, és hová a szép autó? Addig kár keresni a választ, míg ennyire önző az emberi lét. Ezt csak ők érzik át igazán, kiknek fülében ott cseng a hívó szó, de végzetük várat még magára. Az ember eltökélte hová tartozik, milyen értékekkel rendelkezik, s oly biztos bennük, hisz e „látszatnak” köszönheti a hierarchiai besorolást. Pedig a valós értékek benne, saját személyében rejlenek, melyek nem tárgyilagos vélt erények, hanem egyedi őszinte értékek, melyet ő egyfolytában palástolni kíván…