Embernek maradni
/részlet/

…Tudatos énem másnak nem létező. Ember, mi körülvesz, sohasem ért meg. Létem arra hivatott, mely határokat sért, s ezek a határok ellenségeket szítanak, kik árulók és hitetlenek.

Csorda ez, mely az értékeket hiú ábrándoknak tekinti. De nincs erő, amely felülkerekedhetne azon, amit kaptam, mit szorgalmazom, s élek. Út ez, mely göröngyös, és senki nem tudja, hová vezet. Út, melyet követni hivatott minden halandó, de nem tetszik. Fohászunk égbe nyúló, pedig a megoldás karnyújtásnyira van.
Ray fáradtan dörzsölte álmos szemeit. Éjfél volt. Naplójában sorakoztak a betűk, melyek értelmet szőnek életének. Újra engedett a fehér lap varázsának. A toll szinte magától véste a betűk sokaságát.

Sorsok, mik nem hagynak néked nyugodalmat sohasem. Égben íratott kegyek, mely számodra pillanatnyi szenvedés, mik lehetnek évtizedek. Múlni nem látszó kényszerképzet ez, mely valóság, fájdalom, mit ember nem fog fel. Sors irányította végzet, ellene ne szegülj, rajta ne töprengj. Éld, s hidd, amit teszel, hisz tenni annyi, mint magadat adni. Hát tedd, mit tenned kell! Tedd, miről álmodtál, s önmagad szeretete megsokszorozódik egy olyan világban, mely szerinted mindenki számára ismeretlen; pedig ott van. Benned, szavaid súlyában, érzelmeid gyökerében, sorsod kilátástalannak tűnő tudatalattijában, melyet csak te irányíthatsz. Veled van. Veled, kit az ég küldött. Követe annak, amiért évekig fohászkodtál szentek előtt, mikor azt kérted: küldj egy angyalt.

Démoni beteljesedés ez, mely megmagyarázhatatlan valóság. Hiteles szemfényvesztés tudatos és tudattalan világ között. Rögtönzött privilégium, s tudjuk, nem tarthat örökké. Talán ettől mennyei, furán édeni, felfogásban varázslatosnak tűnő száműzött valóság. Nagyon jól tudjuk: vége. Vége onnan, ahol elkezdtük, vége mindennapok múltbeli fokozódásától a jelen állott sokaságáig. Vége százszorszép gondolatoknak, vége annak…, mit tündérmesék újraélesztenek napról napra. Az idő megvadul, törvényei kudarcba fúlnak. Teszem, nem teszem. Tűz és víz harmóniája. Álom és valóság. Hit és lét párharca ez. Vajon melyik az erősebb?

Hit, mely reménytelen? Lét, mely felfokozott? Köztes tér!

Tér, mely elegyed világi emberek között, tér, mely hétköznapi reménytelennek tűnő világ. Mégis, mi tudjuk, hogy van kiút…